HÚSVÉTI TÚRATÁBOR FELSŐTÁRKÁNYBAN

Mire a szállásunkra értünk már kialakult a következő programokon való részvétel is.

Kártyások, megpihenők, akik segítenek a vacsora elkészítésében és az Egerszalókra utazók, akik a forrás vizét keresik meg. „Hét órakor vacsora…” szólt a konyhafőnökünk.

Estére megéheztünk, jó ízűen eszegettük a bográcsgulyásunkat, morgolódtunk a már megcsendesedett eső miatt. Optimista lévén bizakodva a jó időben a másnapi túra terveinkről beszélgettünk, indulás 10 órakor!

Vasárnap lévén kissé megkésve keltünk és indultunk útjainkra. Barátaink egy része a Nyuszi vonattal utazott a Stimecz-házig. Ott a másfél kilométeres tanösvényt mindenki végig járta, majd a „mamák” vonattal, az aktívabb korosztály gyalogosan tette meg visszafelé a 4,8 km-es utat.

A vállalkozó szellemű botos gyaloglók a Vár-hegyi Tanösvényen indultak el. Csak 10 kilométer? Az kevés!

Már gondolatban tervezgettem az útvonal kibővítését, miközben Dolomitbánya felé haladtunk. Mire a bánya fölötti kilátóponthoz értünk, már nem tűnt kevésnek ez a túra. Nem sokat mentünk egyenesen, folyamatosan liftezett fel és le.   

A Vár-hegy tetején megkerestük az őskori földvár romjait, a kutat majd az utat a lejutáshoz. A jelzés mellett haladó út igen meredek, de más nem lévén elindultam, s reméltem, hogy követőkre találok! A többiek egy ideig nézték óvatos ereszkedésemet, majd elindultak ők is.

Hurrá! Mindenki leért, a gördülő köveken, csak egyikünk csúszott meg, de apró karcolásokkal megúszta. Izgatottan vártuk a Vár-kúti Turistaház látványát, többünknek kellemes emlékei fűződnek az 5 évvel ezelőtt itt töltött időhöz. Leesett az állunk az új épület látványától, vegyes érzelemnyilvánítások közben kerestük meg a büfét. Mire megettük szendvicsünket és megittuk sörünket már nem foglalkoztatott minket a modernizált, a természetbe szerintünk nem illő turistaház.

Folytattuk utunkat. A Kövesdi kilátónál szemerkélő eső ránk kényszerítette kabátjainkat, de nem sokáig!

Az újra kisütő nap sugarai már a Kőbánya-lápánál járva talált ránk. Néhány kilométer megtétele után a Felsőtárkányi tó partján nyújtottuk izmainkat. Vacsora előtt még volt időnk egy vidám, izgalmas kártyacsatára, majd összejöttünk az asztalnál és falatozás közben soroltuk élményeinket.

Húsvét hétfőjén apró ajándékokat rejtettünk el a kertbe, melyet reggeli előtt meg kellett keresni. Jó móka volt!

Reggeli után pakoltunk és búcsút intve barátainknak mi még néhányan nekivágtunk a Barát-réti 6,5 km-es túraútnak, és a Bújdosók kövénél sajnáltuk csak igazán, hogy a szombat délutáni eső miatt a többiek nem gyönyörködhettek a kilátásban. Három és fél órás kellemes gyaloglás után már a kisvasút mellett találtuk ismét magunkat.

Szállásadónktól viszontlátással búcsúztunk, és ezt komolyan is gondoltuk!

Ide még visszatérünk! 

Dely Márta
tréner